A fény és az áramszünet éve. Ez volt 2023! – Éves összefoglaló gasztro-kalandokkal
Erős hegymenetek és laza pihenések
A barátom a napokban azt kérdezte tőlem, hogy mi volt a legjobb dolog 2023-ban. Elgondolkodtatott a kérdése. Erős év volt ez. Legklasszabb dolgot nem tudnék kiemelni. Szép emlékek sora filmszerűen jelenik meg előttem, ha 2023-ra gondolok. Viszont nehézségekből is adott az élet egy nagy csokorral. Mitől volt a fény és az áramszünet éve számomra 2023? Mit tanultam belőle? Ebben az éves összefoglalóban leírom.
Január, február, március, április
Depis napok teljetek már!
2022 év végét egy szakítással fejeztem be. Így a 2023-at egy szakítás utáni depresszióval, gyásszal, (vagy nevezzük akárminek) kezdtem. Mindez az első három-négy hónapra erősen rányomta a bélyegét. Sikertelen Tinder-randik, önsegélyező könyvek sorra, átsírt éjszakák jellemezték ezt az időszakot. De kellett ez is.
,,változást is csak ajándékba kapunk, ha arra végre méltók vagyunk.”
Kowalsky meg a Vega : Egy világon át
Komolyan el kellett gondolkodnom arról, hogy merre tovább, hogy mit rontottam el én, és hogy min kell változtatnom. Fejlesztenem kellett az önkifejezésemen, javítanom a kommunikációmon. Változtatnom a hozzáállásomon. A változás és a fejlődés pedig úgy érzem meg is történt, mert év végére már elmondhattam, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott és romantikus kapcsolatban élek. És erre már nagyon régóta vágytam.
Május: Irány a Balaton!
Siófoki tavaszi nyaralással kezdődött nálam a balatoni szezon. Egy májusi napon a barátnőm hívott fel azzal, hogy 3 nap múlva lenne-e kedvem vele tartani, mert a férje nem tud elmenni a lefoglalt és kifizetett nyaralásra. A rám nem jellemző spontaneitással gondolkodás nélkül igent mondtam. A Hotel Azúr nevű szállás pazar volt. Kipróbáltuk a masszázst, a wellness részleget, a bowling pályát. Sokat sétáltunk a Balaton partján és csajos kávés-sütis programokból sem volt hiány.
Egy új recept ötletem is született az egyik vacsoránál. A Padlizsános-sajtkrémes rakott csirke spenótos bulgurral receptet ez a nyaralás ihlette.
Június: ó, te csodás Füred!
Júniusban Balatonfüreden nyaraltam pár napot. Ilyenkor a program általában az, hogy átmegyek Tihanyba biciklivel és tekerés közben gyönyörködöm a tóban. Semmi más dolgom nincs, csak az, hogy élvezzem a friss levegőt és átjárjon a nyugalom. Úgy érzem, hogy ez minden évben kell egyszer. Enélkül nekem nem is lenne teljes a nyár. Valaki külföldi nyaralásokra vágyik. Én erre.
Ezután a két balatoni élmény után teljesen fel voltam töltődve. Nem is gondoltam volna, hogy itt még nem értek véget a balatoni kalandjaim.
Július: végre egészséges strandkaják!
Barátnőm úgy döntött, hogy átússza a fél Balatont és megkért, hogy legyek ott vele. Én boldogan elvállaltam azt a szerepet, hogy vigyázok a dolgaira, amíg ő teljesíti a kihívást, és persze aggódom érte, hogy mikor jön már ki végre a vízből. Hogy eltereljem a gondolataimat, úgy döntöttem, addig felfedeztem a balatonboglári gasztronómia életet. Kifejezetten egészséges strandkajákra vadásztam és találtam is!
Sós kürtöskalács
Rábukkantam Bundi Bíjó Bárjára, ahol sós kürtöskalácsokat lehet kóstolni. Egy görög salátás kürtöskalácsot majszoltam el, miközben vártam a sportos barátnőmet.
Könnyű és finom étel volt a görög saláta ebben a sajtos kiflire hasonlító kürtöskalácsban. Ha nagyon éhes vagy, akkor azért ne ezt válaszd. Inkább olyan, mintha egy hideg szendvicset ennél. Nagyon finom benne az olajbogyó és a tészta is kiváló. (Nekem annyira bejött, hogy legközelebb amikor arra jártam, a csirkéset is megkóstoltam. Ez is nagyon finom volt.)
Barátnőm miután sikeresen teljesítette a távot, addigra jól meg is éhezett. A lángossütő felé vettük az irányt és én felfedeztem a Spéci nevű helyett, ahol izgalmas tálakat találtam bulgurral, salátával, joghurtos öntettel. Egy spéci bowl nevű ételt választottam. Így nézett ki:
Nagyon örültem, hogy végre a Balaton partján sem kell olajban tocsogó ételeket ennem, hanem választhatok egy könnyű, egészséges alternatívát is. Persze tudom, hogy az emberek többsége még mindig ezekre a zsíros, kalóriadús ennivalókra vágyik a strandon is. Ezt mi sem bizonyította volna annál jobban, hogy a lángosos előtt kilométeres sor volt, a bulguros tálért meg nem kellett sorban állnom, mert senki nem várakozott ott (és kb. 5 perc alatt meg is kaptam).
Korábban elindult már valamiféle mozgalom, hogy legyenek egészséges balatoni kaják is, de ennek nyomait én eddig személyesen nem tapasztaltam. Igaz, inkább az északi oldalra jártam korábban. A déli oldalon, Bogláron viszont pozitív meglepetések értek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mert amíg az emberekben nem támad fel a vágy, hogy az egészséges ételek felé forduljanak, addig ezek a helyek nem fognak tudni megélni. Az átlag magyar még mindig a sajtos-tejfölös lángost, a sült hekket és a sült krumplit keresi a strandon. És ezzel semmi gond nincs. Jól van ez így. Engem nem zavar.
A chimichurri szósz láz
Júliusban olyan chimichurri szósz lelkesedésem volt, hogy nem tudtam elfojtani és csak úgy új jöttek belőlem a chimichurri-s receptek. 🙂 A vágy onnan indult, hogy egy szép nyári napon a Római-strandon fürödtünk és hazafelé megkóstoltuk a Nap-bácsi ételeit. Erről egy egész hosszú beszámolót írtam. Itt tudod elolvasni: Római Strandfürdő és Nap bácsi – egy tökéletes nyári nap
Augusztus
Bakancslista kipipálva
Évek óta ott csücsült a bakancslistámon a Velencei-tó körbetekerése és 2023. augusztus első hetében végre meg is csináltam. Ehhez kellett egy kiváló társ is. Azt hiszem, pont rá vártam és ezért nem indultam még neki korábban.
Kemények vagyunk (legalábbis azt hittük), így a legdurvább résszel kezdtük, az emelkedőkkel. Ehhez még kaptunk egy jó adag szembeszelet is, szóval mire Gárdonyból Pákozdra értünk már nem volt őszinte a mosolyunk. De megérte. Megcsináltuk és óriási élmény volt, amiről még biztosan sokszor megemlékezünk majd, mint ahogyan azokról a finom ételekről is, amit az Otthonka Kultbisztróban ettünk.
Az ebéd menüt választottuk, ami egy sertésraguleves volt és egy gombapaprikás rizzsel (eredetileg tarhonyával, de mire odaértünk, ez épp elfogyott, és amúgy nagyon finom volt rizzsel is). Az étlapot végigböngésztem és annyi izgalmas ételt láttam rajta, hogy nehezen tudtam választani. A magyaros ízvilág mellett különleges ételekből sem volt hiány és külön figyelmet érdemel, hogy vegetáriánus ételből is sokféle a választék, ami nem rántott gombában merül ki, mint a legtöbb helyen. Volt karfiol steak tabuléval, vöröslencse főzelék grillezett spárgával. Érdemes kipróbálni ezt a helyet. A gond csak az volt, hogy ezután még tovább kellett tekerni és ez jóllakottan nem is volt annyira egyszerű mutatvány. Tanulság: tele gyomorral, ne tekerj! Vagy legalábbis ne egyél meg egy nagy tál levest előtte.
Ó, az az önfeledt siófoki nyaralás!
A Velencei-tó kör után Siófok felé vettük az irányt és itt pihentünk pár napot. Nagy gasztro-kalandokról nem tudok beszámolni, csak arról, hogy ezer éve nem pihentem olyan jót, mint ott, Siófokon. Nem tudom, hogy ennek mi volt a pontos oka, de őszintén szólva nem is kutatom. Tökéletes nyaralás volt a Kedvesemmel. Romantikus szendvics-elfogyasztás a naplementében, a siófoki éjszakai élet felfedezése, hullócsillag nézés és még számtalan olyan élmény belefért, amitől boldogság jár át mindig, mikor rágondolok.
Siófok igazi meglepetés
Siófokról pedig muszáj még írnom egy kicsit. Eddig északi part rajongó voltam. Ezt jól tudják azok, akik már sokszor hallották a kijelentésemet, miszerint a déli partban csak az a jó, amikor átnézel a túloldalra és látod a gyönyörű északi partot. Ezt idén nyáron elengedtem. Imádom az északi part hangulatát, a mediterrán életérzést, ami átjár a Balaton-felvidéken. Siófokot viszont sokkal turistabarátabb városnak ismertem meg. Egyrészt olyan hosszú szabad-strandot nem találni az északi oldalon, mint amilyen Siófokon van. (Az Aranypartot lesétálni egy éjszaka alatt az egyik legtutibb élmény.) Másrészt bőven találsz ingyenes illemhelyeket és ingyenes parkolóhelyeket is. A város sokszínű arcát fedeztem fel. Nem csak a bulis belváros létezik. Rengeteg elvonulós hely van. Ott a Jókai park például, vagy akár a Töreki erdőben is lehet kirándulni. Ezen kívül van Ásványmúzeum, Állatpark – mi kell még? Nekem nagyon is rendben volt.
Kalocsa
2023-ban Kalocsán is eltöltöttem jó pár kellemes napot. Megfogott a város nyugalma és az, hogy mennyi jó séta hely van a csatorna partján. Emlékezetes volt az augusztus 20-a, amikor Kalocsa belvárosában sétáltunk és a hídon átkelve egy meglepő látvány fogadott: fáklyás kajakosokat és SUP-osokat láttunk. Zenés felvonulás keretében úsztak a vízen.
Kalocsai fűszerpaprika
A városban körbejártam a Paprika Múzeumot és nemcsak egy finom paprika krémmel tértem haza, hanem új inspirációkkal is. Otthon egyből készítettem néhány új, meglepő fűszerpaprikás ételt. Ezek egyelőre még a noteszemben pihennek és várják, hogy eldöntsem sorsukat. Az biztos, hogy több magyaros receptem lett 2023-ban.
Elemzések és SEO-feladatok
Július elsejével átáltam a GA4-re. Mivel én Google Analytics-szel kelek és fekszem, ez túl sok bonyodalmat nem jelentett számomra. Érdekes módon én sokkal jobban megtalálom a funkciókat az új GA4-ben, mint a régi verzióban. Nyáron sokat elemeztem, és mielőtt még lekapcsolták volna a GA3-at, készítettem egy nagy éves elemzést a blogomról és webshopomról. Addig még nem jutott eszembe, hogy külső szemlélőként nézzek a blogomra és megállapítsam, hogy mi az ami jól megy és mi az, amin javítani lehetne.
Szerencsére elég jó vagyok organikus keresésekben, de kiderült, hogy van még mit javítani. Ezért augusztus jónéhány napja SEO-feladatokkal telt. Új receptek feltöltése helyett, kicsit unalmas, ugyanakkor rendkívül hasznos háttérmunkákat végeztem a blogomon. Ennek ősszel már láttam az eredményeit. Ilyen szépen felszöktek a számok:
Rendet tettem a külső megjelenésben is. Létrehoztam rovatokat, ami szerintem sokkal könnyebbé teszi a cikkeim megtalálását. Számomra ez nagyon pozitív élménnyel járt, mert ahogy összepakoltam a rovatokban lévő cikkeket, rájöttem, hogy mennyi mindent alkottam, írtam az elmúlt években. Mikor ránézek a blogomra ez nem szokott átjönni. Egy oldalt látok, szép külsővel, sok recepttel. Bele kell gondolnom abba is, hogy e mögött mennyi cikk van és mennyi munka is. És persze mennyi lelkesedés is. Ezért csinálom.
Augusztusban arra biztattam a gasztrobloggereket, hogy ne adják fel. Megírtam a 3+1 magyar gasztroblogger, akik elvarázsolnak a receptjeikkel című cikkemet.
2023-ban összesen 47 db új receptet töltöttem fel a blogra. Az előző évben 41 db került fel.
Gasztro-sorozat, ami megfogott
Még egy dologról muszáj írnom a nyár kapcsán. Ez pedig egy gasztronómiai kötődésű sorozat, amit nyári estéken néztem.
A mackó (The Bear) amerikai tévéfilmsorozat gasztrobloggerként több szempontból is megfogott. Nyilván az egyik az, hogy séfekről és egy étteremről szól a történet. De ennél jóval több réteg van benne. Olyan mint egy finom pohárkrém, amit megéri az elejétől a végéig kikanalazni.
A mackó sorozat ételei
A mackó sorozat 1. évadában volt egy paradicsomos spagetti recept, amit családi spagettinek neveztek. A szakács személyzet egésze ezt ette az utolsó epizódban. A citromos-csirkés piccata családi receptként jött be és végül az étterem étlapjára is felkerült.
Volt benne egy töltött fánk recept is, amin Marcus, az egyik szakács folyamatosan kísérletezett – még a Pantone színskálákat is bevetette hozzá, annyira lelkes volt és tökéletesre törekvő. Fánkja végül sikeres lett.
A lelkes séf asszony, Sydney pedig a kólában párolt bordájával elérte, hogy az étteremkritikusok felfigyeljenek az étteremre és másnap annyi rendelést kaptak, hogy nem bírták el. Carmy, a séf a marhahúsos szendvicsen is sokat kísérletezett, mire megalkotta azt a receptet, ami után mindenki megnyalta a tíz ujját. Megannyi recept és hozzá sok színes történet. Ez A mackó című sorozat.
A sorozatot megnézve egyből fakanalat ragadtam és kiválasztottam azokat az ételeket, amelyeket a leginkább megkóstoltam volna. Ezeket egészséges verzióban szerettem volna elkészíteni, de aztán ahogy belemerültem az ételek összetevőibe, rájöttem, hogy csupán egy ételt tudok úgy megcsinálni, hogy beilleszthető legyen az egészséges életmódba. Ez pedig a paradicsomos spagetti volt. Ez viszont teljesen levett a lábamról. Itt a pontos recept: Paradicsomos spagetti egészségesen
Próbálkoztam még a csirke piccanta recepttel, de a sok vaj miatt nagyon elment hizlaló kategóriába. Kitaláltam, hogyan lehetne kivenni belőle a kalóriákat és végül megalkottam ezt: Citromos-kapribogyós csirkeragu spagettivel.
Szeptember, október, november
Rengeteg napsütéses órával ajándékozott meg a 2023-as ősz minket. Ezeket úgy érzem maximálisan ki is használtuk. Családi programoktól, szülinapoktól, rengeteg őszi, természetben lévő sétától és egy októberi dunaalmási hosszú hétvégétől volt olyan gazdag és sokszínű az ősz, akárcsak egy őszi színekben pompázó erdő.
Régi vágyam teljesült azzal, hogy eljutottam a Tatai-tóhoz. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy Tatán nem is ez tetszett a legjobban, hanem az Angolkert, ami igazán belopta magát a szívembe. Azokkal a műromokkal, amelyekből még barlang és valami kastélyszerű is épült, számomra olyan élmény volt, mintha a tündérek földjén jártam volna. Csillogott a szemem rendesen! 🙂
Dunaalmáson, ahol a szállásunk volt, gyógyvíz folyt a csapból és az utcán is. Ez a kép nincs szerkesztve, tényleg ilyen színű volt a víz.
December
A novemberi Black Friday akcióban rendeltem meg, de december első hetére érkezett meg az én kis karácsony ajándékom magamnak: képek, arra a falra, ami már régóta üresen állt. Ez egy hosszú történet. Röviden csak annyi, hogy Feng-Shui-zok. Emiatt szerintem sokkal nehezebb egy jó szerencsét hozó fali képet választani, mint Tinderen megtalálni a nagy Ő-t. A nagy Ő-t megtaláltam (nem a Tinderen), de a fali képek még mindig nem tökéletesek az ősi kínai térharmonizáló elvek szerint. Viszont legalább van valami azon a falon, amin eddig csak három lyuk és annak nyomai látszódtak, hogy próbálkoztam már korábban képeket feltenni.
Természet a falon
Decemberben úgy került kép a falakra, hogy egy hosszan tartó, több hónapos tervezés előzte meg a műveletet. Mivel a fal a Feng Shui szerint fa területre esik, így mindenképpen valamilyen zöld, leveles vagy fás képben gondolkodtam. Az egyik barátnőm ajánlotta a Poster Store nevű webáruházat. Ő is innen rendelt posztereket és nála láttam először olyat, hogy évszakról évszakra cserélgeti a képeket. A lakás ősszel őszi faleveles képekkel, télen karácsonyi képekkel van tele. Úgy öltözik az otthon, amilyen évszak vagy ünnep van. Mindez egyszerűen megoldható a Poster Store posztereivel. És ez nem reklám, nem fizetnek ezért. (Sajnos).
Innen jött az ötlet, hogy legyen az a fal egy-egy erdő fala, ami minden évszakban megújul. Jelképezve azt számomra, hogy nekem is meg kell újulnom időnként, úgy mint a természet. Mert semmi nem állandó és a természet ezt rugalmasan és jól kezeli. Én viszont egy vérbeli rák csillagjegyűként ragaszkodom minden régi vacakhoz is. Na ennyit erről. A képek fent vannak és téli időszakban, főként karácsonykor új élettel ragyogták be a lakást. Tavasszal meg majd új fákat ültetek. 🙂
Díj
A karácsonyi céges bulin kihirdették, hogy én lettem az év analitikai szakértője.
Kétlem, hogy a többség értené, hogy mit csinálok. De e díj szerint jól csinálom. A lényeg pedig sokkal inkább az, hogy szeretem csinálni.
Tél, hó, nosztalgia
2023. december 23-án, amikor éppen a karácsonyi töltött káposztát készítettük elő a családdal a konyhában, elkezdett hullani a hó. Először kis szállingózásra lettünk figyelmesek, majd egyre bátrabbak lettek a jeges pelyhek. Tudom, hogy ez sokak számára bosszúságot jelentett. Forgalmi akadályokat, meg hóeltakarítási feladatokat. Számomra a hóesés öröm és nosztalgia. Minden egyes hópihe egy-egy kongatás gyermeki énem harangján. Újra felélednek bennem gyerekkorom szép telei, amikor még volt hó, szánkózás, vidám gyerekek az utcán. És a legnagyobb ajándék az volt számomra 2023-ban, hogy ezt újra átélhetem.
A közösségi média pedig végre nem szomorú hírekkel volt tele, hanem vidám havas fotókkal. Sokak számára előhozta ez a porcukros téli táj a gyermeki ént. Cservenkai Vivien olyan szépen megfogalmazta érzéseit, hogy muszáj egy az egyben idéznem tőle:
,,Egy Igazi csoda, hogy havazást is kaptunk ajándékba.
A hópihék hullása mindig felidézi bennem a gyermeki örömöt és lelkesedést. A hófehér takaró, mely a tájat beborítja, valódi varázslatot hoz az ünnep hangulatába. A havazás nem csak vizuális élményt nyújt, hanem érzelmileg is hat. Előhívja a belső csendet, békét, és nyugalmat sugároz.
Egyszerre romantikus és vidám, de van mélysége is, megmutatja hogy a természet milyen csodálatos és kiszámíthatatlan.
Arra is emlékeztet, hogy az életben vannak olyan pillanatok, melyeket nem tudunk előre tervezni vagy irányítani, ezért fontos hogy alkalmazkodjunk mindahhoz, amit az élet nyújt számunkra, és ismerjük fel benne az értéket.”
Nagyon is igaznak éreztem Vivi szavait. A természet kiszámíthatatlan. Nem december 24-ére kaptuk a havat. A természetnek ugyanis nincs naptárja és ha lenne, akkor is kb. tojna rá szerintem, hogy mi mikor ünnepeljük a karácsonyt. 🙂
Fehér karácsony?
Évek óta nem volt fehér karácsony. Valójában a 2023-as sem volt az, mivel 24-ére már sci-fi filmbe illő elfolyt hóemberekkel találkoztam az utcán. A télről viszont elmondhatjuk, hogy végre újra havas volt. A szánkók, melyek évek óta már csak téli dekorációként funkcionáltak, fényfüzérrel és fenyőágakkal roskadásig pakolva, újra suhanhattak. A hólapát eladások száma biztosan rekordot döntött 23-ban. Szerintem már mindenki lemondott a hóról és a remény utolsó szikrája is kialudt még évekkel ezelőtt annak, hogy télen eshet a hó. Ezért volt óriási csoda és egyben ajándék is a 2023-as tél.
Áramszünet
Volt egy különösen emlékezetes, havas estém. 23-án, amikor vacsorára hívtam a barátaimat, váratlanul elment az áram. A lakóparkunkban ez sajnos gyakori jelenség volt. Már december elején is voltak néhány órás áramkimaradások. Gondolom ezen a napon a fél lakóparknál sült a bejgli a villanysütőben, a másik fele meg karácsonyi filmeket nézett. Meg ugye a karácsonyi égősorok is fogyasztottak bőven. Nálam pont készen lett a vacsora, mire elsötétült minden. Gyertyát gyújtottunk és úgy fogyasztottuk el a finom ételt. Kint hullott a hó, az elemmel működő karácsonyi égők büszkén világítottak – nem akadt más fény-ellenfelük. Meghitt vacsora volt. Egyedi és megismételhetetlen pillanat. Tervezni sem lehetett volna szebbet.
Vacsora utána kivittem a kutyámat sétálni. Kint világosabb volt, mint a lakásban. A fehér hó csodás látvánnyal ajándékozta meg a kint lévőket. És voltak kint! Az áramkimaradás okán a lakóparkban senki nem tudott a tévé előtt ülni. A gyerekek végre nem a telefont nyomkodták. Előkerültek a szánkók, az óvoda elé hógolyó csatát hirdettek. Nagyobb gyorsasággal épültek a hóemberek, mint 2023-ban az új lakóparkok. Újra láttam, hogy a kocsi után is lehet szánkót kötni és az utcában suhanni vele.
Apróságok ezek talán, nekem mégis hatalmas örömök voltak mind, mert a gyerekkoromat idézték fel és ugyanolyan lelkesedéssel örvendeztem mindezeknek, mint kicsin. Van, ami nem változik. Van az a tűz, ami örökké bennünk él. Bízom benne, hogy sosem veszítem el ezt a gyermeki lelkesedésemet és nagyon hálás vagyok a 23-as télnek, hogy emlékeztetett rá, hogy ez még mindig ott van bennem. Még akkor is, ha eddig csak őrlángon égett.
Mi a legnagyobb tanulság 2023-ból?
Lehetek akármilyen fekete öves időmenedzser, profi analitikai szakember, vagy briliáns Feng Shui térharmonizáló, jós, előrelátó, az élet mégis kiszámíthatatlan. Csakúgy mint a természet. Semmi értelme küzdeni ellene. Sokkal nagyobb erő, mint amilyen az ember valaha lehet. Alázattal el kell fogadni azt, amit ad és azt is, amit elvesz, bízva abban, hogy bármi történik, az a javunkat szolgálja. Hinni kell abban, hogy minden rendben lesz, minden rendben van, itt és most. A velünk született gyermeki lelkesedés pedig bármikor előhívható és a nehéz helyzeteket is segít reménnyel átvészelni. Az ember leleményes lény. Mindig meg fogjuk találni a megoldást. Csak keresni kell.
Idén megtanultam azt, hogy kell egy kis áramszünet (nem csak a mi lakóparkunknak, hanem időnként mindenkinek – ahogy a Hofi dal szól). Kicsit le kell kapcsolni a külső fényeket, hogy észrevegyük a belső ragyogásunkat. Időnként le kell halkítani a külső hangforrásokat, hogy meghalljuk a természet hangját és a belső hangunkat is. A fényt csak a sötétségben értékeli igazán az ember. Pedig mindig ott van velünk.
Összegzés
Hogy milyen volt 2023. számomra? Olyan, mint a Velencei-tó körbetekerése. Az elején kemény hegymenet volt, szembe széllel. Itt már nem segített a fallabda meccseken felszedett edzettségem sem. Csak a lélekig hatoló motiváció tekerte a kereket egyre feljebb és feljebb. Amikor felértem, a jutalmam több volt, mint a gyönyörű kilátás, mert ott volt az a vadul bizsergető jó érzés, hogy végre megcsináltam. Mindezekkel az élményekkel együtt az év végére eljutottam valamiféle megnyugvási állapotba. Kellenek a célok is, de nem szabad túlzásba vinni. Minden jól van úgy, ahogy van. Nyugodt és békés lettem. A korábban állandóan valamin kattogó agyam, a cselekvésre éhező énem egy kis időre megnyugodott. Feltöltődve várom az új évet. Azzal az elégedettséggel és inspiráció áradattal, amit a 2023-as élményekből nyertem, szerintem tovább kihúzom majd, mint a téli álmot alvó medve, mert egyet nagyon jó megtanultam: a boldogságom valójában nem függ semmitől és senkitől, csakis tőlem.
One Comment