Ha kikapcsolódásra vágysz és új ízekre, akkor irány a Római!
Tűzforró júliusi vasárnap volt. Strandolást terveztünk kikapcsolódásként. A Dagály Fürdőt szemeltük ki magunknak. Egy hete egy nagyobb kitérőt tettünk arra, hazafelé a Margitszigetről. Szimpatikus volt elsőre. Akkor úgy tűnt, hogy ez egy olyan hely, ahol kevesen vannak. Tévedtem. Ahogy közeledtünk a fürdőhöz, már messziről feltűnt a bejárat előtt idegesen várakozó hosszú sor. Dél körül járt, tűzött a nap és pont előtte beszéltünk arról, hogy biztosan mindenki a vasárnapi húsleves és rántott hús kombót fogyasztja, így kevesen lesznek. Egy frászt!
Ebédidőben hát persze, hogy mindenki a strandra!
Kiderült, hogy a vasárnapi ebéd helyett mindenki a strandot választotta. Talán ők is előrébb hozták az ebédet, ahogyan mi is. Úgy döntöttünk, hogy nem a strandon fogunk ebédelni, hanem előtte beugrottunk a Westendben lévő Bellozzo-ba. Ez múltkor is nagyon jó választás volt. Én akkor is gnocchit ettem paradicsomszószban és mozzarellával (Gnocchi Sorrentino). A Kedvesem pedig egy csirkepaprikás pennét (Cacciatore). Imádom a rózsavizes limonádéjukat. Ezúttal a bazsalikomos-epreset is kipróbáltam. Nyári melegben ez is nagyon jó választás.
De vissza a Dagályra! A tömeget meglátva hátraarcot vettünk és életbe lépett a ,,B” terv. Persze spontán vagyok, de azért mindig készülök néhány alternatív tervvel. Még indulás előtt megnéztem a térképen, hogy milyen messze van a Római-part. Ide már régóta vágytam főszezonban. Gondoltam a strandolás után egy szuper vacsorát eszünk majd a Nap bácsiban, amiről már sok jót hallottam. A vacsora azonban még odébb volt. A Bellozzo-s finom tészta lassú felszívódású szénhidrátként még bőven kitartott.
A ,,B” terv = ,,B”ejövős?
Kitaláltam, hogy menjünk a Római Strandfürdőre. Kedvesem ugyan nem hitte, hogy ott kevesebb strandoló lesz, de rugalmasan belement, hogy tegyünk egy próbát. Ha nem jön be, még mindig fürödhetünk esetleg a Dunában. (Erre a ,,C” tervre titkon fel voltam készülve.)
A Római Strandfürdő hűsítői
A Római Strandfürdő igazi meglepetés volt már a bejáratnál. Pár ember állt csupán előttünk a sorban. A hatalmas fák pedig hűsítő árnyat nyújtottak – nem úgy, mint a Dagálynál. Már jól kezdődött. Belépőjegyváltás után némi frissítőt vettünk magunkhoz. Nekem szükségem volt egy kávéra és egy jégkrémre. Mindkettőt nagyon gyorsan megkaptam. Nem kellett sokáig sorban állni.
Idén nagyon rá vagyok kattanva a kókuszos-mangós Magnumra. Ha van ilyen, akkor biztos, hogy ezt választom. Viszont később láttam az egyik medencénél egy számomra ismeretlen fagyis standot. Ez az Iceroll volt. Ez nem a hagyományos gombócos fagyi, hanem egy olyan fagyi tekercs, amibe azt tesznek, amit a vevő kér. A módszer Thaiföldről származik. Friss alapanyagokkal dolgoznak és ott a helyszínen készítik el az egyedi fagyit. Sajnos ezt nem tudtam megkóstolni. Még egy fagyit már nem engedett a mértékletességre irányuló belső szabályrendszerem, az enni és fogyni.
Árnyas fák és nagy tér
A fürdő nagyon szép, gondozott. Tetszettek benne a római korra utaló építészeti megoldások. A víz hűsítő volt és tiszta. Sokan voltak itt is, a három medence kevésnek tűnt. De szerintem abban a hőségben kétszer annyi medence is kevés lett volna.
Strandos nasik
A pancsolás utáni pihenéshez árnyas és napfényes részeket is lehetett találni. Nem volt hering-effektus, bőven volt tér. Előkerültek a könyvek, amelyekből ugyan nem sokat olvastunk, mert mindig akadt valami érdekesebb. Később előkerült az otthonról hozott gyümölcsös pakk. Ezt még reggel készítette el a Kedvesem. Került bele sárgabarack, őszibarack, alma és szőlő is. Chips vagy édesség helyett ez a legjobb egészséges nasi szerintem!
Irány a Nap bácsi!
Kimaxoltuk a kikapcsolódást. Napfénytől izzott a bőrünk és lelkünk feltöltődött új élményekkel. Az igazi gasztro-élmény még csak ezután következett! A strandról a Római-partra vettük az irányt. A Nap bácsi csupán pár percre volt.
A kétarcú Római-part
Voltam már párszor a Római-parton, de mindig holtszezonban mentünk. Semmi nem volt nyitva, ahol enni lehetett volna. Ezúttal ugyan nyitva voltak a part menti helyek, de továbbra is az volt az érzésem, mint a holtszezonban, hogy olyan ez a rész, mint a Balaton déli partja, amin érződik, hogy egykor jobb napokat is látott. Bezárt üdülőkön, eladó szálláshelyeken és leromlott állapotban lévő épületeken ámuldoztam, miközben próbáltam arra ügyelni, hogy ne üssön el egy biciklis sem. A bicikliforgalom ugyanis erősebb volt, mint egy Scoville-skálán ötös chili. A sétálókból is szép sorok gyűltek össze. Nem értem, hogy ha ennyi ember jár erre, akkor miért nem éri meg felújítani ezeket a leromlott épületeket. Új szálláshelyet egyet láttam, de annak hatalmas lánc és lakat lógott a kapuján.
A másik oldalról nézve pedig rengeteg a csalogató gasztrohely itt. A Nap bácsin kívül, ott a Fellini Római kultúrbisztró, a Két Rombusz vagy a Hekkmester. Rétesest is láttam, és még vagy egy tucat vendéglátóhelyet.
Igazi kis gasztrosétány lehetne ez, de ehhez ráférne egy alapos ráncfelvarrás, igazán megérdemelné. Nem csak az elhagyott épületekkel és az élettel teli gasztrohelyek közötti ellentmondás feloldására gondolok, hanem például arra is, hogy nincs kijelölt út a gyalogosoknak és a bicikliseknek. (Vagy legalábbis ezek eléggé zavarosak.)
Ennek ellenére persze egy szerethető, kellemes hely a Római-part. A legjobban ezek a szavak illenek rá: laza és egyedi. Nem akar megfelelni az általános trendeknek. Nem akar egyetlen kategóriába sem tartozni. Egyszerűen csak egy chillezésre tökéletesen alkalmas rész a Duna-parton. Azt, hogy ki mit kezd vele, az pedig már csak a fantáziára van bízva. Biciklizés, fürdés, kajakozás? Vagy inkább gasztro-élmények? Mi most a gasztrót választottuk és konkrétan a Nap bácsit.
Nap bácsi gasztro-élmények
A hely a Kossuth Lajos üdülőpart 9. szám alatt található. Sörök, koktélok és grill ételek voltak kiírva a menüt mutató táblára, amiről már messziről kiszúrtam a hermelint. Ez nem egy állatka, hanem egy cseh recept alapján készült camembert sajt, amit olajban pácolnak fokhagymával és fűszerekkel. (Társam szerint ez inkább őszi-téli kaja.) Sörkorcsolyának kiváló állítólag. Nem ettem még, de sokat hallottam róla, így felcsillant a szemem, amikor megláttam az étlapon. Örültem, hogy végre kipróbálhatom, azonban a pultnál kiderült, hogy még egy hetet érnie kell, így ezt most nem tudtam megkóstolni. Chimichurri Csirkenyársat választottam a Kedvesem pedig egy Merquez fűszeres kolbászt. Italnak csapolt sört kértünk. A Rizmájer féle málnás búza és a konyakos meggy tetszett meg. Megrendeltük az ételeket és az italokat. Kaptunk egy csipogó szerkezetet, és elindultunk az asztalokhoz, amiről tökéletes rálátás nyílt a Dunára.
Duna-parti lazulás
A helynek néhány asztala van csak. Ezekből szerencsénkre pont ránk várt egy üres. (Hol itt a tömeg?) Az asztalokon túl, a parton szabadon babzsákfotelekben is lehet ücsörögni. Ahogy helyet foglaltunk az asztalnál, előttünk már teljes lazaság fogadott. Sokan ültek babzsák fotelekben, koktélt vagy sört iszogattak. Kutyák futkorásztak labdával a szájukban. Baráti társaságok vidáman nevettek. Két asztallal arrébb lányok-fiúk sakkoztak. A DJ-pultból kellemes zene szólt (valódi vinyl-ről!), a mellettünk lévő grillből pedig isteni illatok szálltak felénk.
Mindenhez mintegy élő festmény, idilli hátteret nyújtott az előttünk folyó, frissítő levegőt hozó Duna. Sétálóhajókat láttunk kecsesen elúszni a vízen. Máskor meg egy csapat SUP-os evezett át előttünk. A kutyák önfeledten pancsoltak a vízben. Egy férfi is bent volt, de őt hamar kizavarták az illetékes hatóság munkatársai. Ezen a részen ugyanis nem lehet fürödni. (Úgy tűnik, csak a kutyáknak szabad, nekik nincs pénzük bírságra.) Pár méterre volt a fürdőzésre kijelölt strand. Az úszni vágyókat oda irányítják.
Nem sokat vártunk az ételekre, de ilyen finomságokra megéri bármennyit is várni.
Chimichurri Csirkenyárs
A Chimichurri Csirkenyárs valódi ízbomba volt. A csirke faszénen sülhetett. Belül puha volt és a kérge ropogós. Erre került egy jó adag Chimichurri (csimicsurri). Ha valaki nem ismerné ez egy zöld mártás, ami olyan mint a pesto, de az alapanyagai mások. Friss petrezselyem, koriander, fűszerek és sok fokhagyma keveréke olívaolajban. De a fokhagymás íz mellett ott van egy kis ecetes íz is. Nem tolakodóan, csak olyan kellemesen, izgatóan hívja fel magára a figyelmet. Jól passzol grill ételekhez, halakhoz, szárnyasokhoz és marhához is. A recept eredetileg argentin, biztos vagyok benne, hogy ott inkább marhasültekhez adják.
A nyárs mellé kaptunk még egy adag bajor burgonyasalátát. Ebből túl sokat ugyan nem adnak, de igazából pont elég is. A nagy adag friss saláta keveréknek nagyon örültem. Ezen egy kicsit édeskés-mustáros dresszing futott át, ami tökéletes ízbombává varázsolta az egész tálat.
Merquez fűszeres kolbász
A Merquez fűszeres kolbász szintén pozitív meglepetésként hatott ránk. Három szál kolbászka érkezett egy nagyobb adag bajor burgonyasalátával, savanyított lila káposztával, rozskenyérrel és mustárral. A kolbász fűszerezését teljesen egyedinek éreztük. Nem tudnám semmihez sem hasonlítani. Kellően fűszeres, nagyobb darabokra darált húskompozit, benne valami eszméletlen ,,hűha” érzés a körettel együtt. Ha a pontos leírás érdekelne akkor ,,A merquez kolbász az észak-afrikai konyha egyik jellegzetes fogása, elsősorban Marokkóban, Tunéziában és Algériában népszerű. Sütve, grillezve, ill. kuszkusz mellett fogyasztják.“ – írja blogján a Mautner Zsófia, a Chili és Vanília bloggere. Blogján még a merquez kolbász receptjét is megtaláljátok.
Mindkét ételre elmondható volt, hogy Nap bácsi tett arról, hogy emlékezzünk az ételeire. Egyedi ízek domináltak, amiket az ember ízlelőbimbói nem felednek el.
A sörök is hasonló különlegességeknek számítottak. Jól passzoltak az ételekhez és a Duna-parti chillezéshez.
Nem bántam, hogy hermelint csak egy héttel később kaphattunk volna, de ide egyébként is vissza kell még jönni!
Ha kikapcsolódásra vágyom, nem felejtem, hogy a Római-part új ízeket tartogat, amelyek megérnek egy nagyobb kitérőt is. Nem csak ,,B” terv a Római-part! Ugyanakkor nem szabad elfelejtenem, hogy a kellemes meglepetések akkor jönnek mindig, amikor az ember csöppet sem tervezi. A Római-parti idill pedig pont erről szól. Francba a tervekkel, a listákkal vagy azzal, hogy ki mit írt róla! Egyszerűen csak ugorj be egy adag élményre, ha arra jársz! 🙂
U.I: A chimichurri annyira bejött, hogy otthon is kipróbáltam. Saját chimichurri recept itt.
Vélemény, hozzászólás?