Kedvenc ételeim történetei és kipróbált receptjei
Nosztalgiázz velem!
Kedvenc ételeim nemcsak finomak, hanem egy-egy boldog emléket is őriznek. Ezekről szerintem egy gasztrobloggernek illik megemlékeznie és eljött az idő, hogy ezt most, a 36. születésnapon megtegyem. Ez nem egy klasszikus receptajánló/lista arról, hogy mit főzzél. Ez egy visszaemlékezés arról, hogy gyerekkoromtól egészen mostanáig milyen ízek hatottak rám és milyen receptek varázsoltak el. Évtizedenként rendeztem sorrendbe a kedvenc ételeimet és receptjeimet. Mindegyiknek története van. Adatelemzőként nézve: a múltból az a minta látható, hogy az egyszerű és házias ételek a kedvenceim, amelyek gyorsan elkészíthetőek. A jövőre nézve célom, hogy minden évben bővítsem ezt a listát. Lássuk, mi van rajta 2025. július 10-ig bezárólag!
Tartalomjegyzék
- Az első 10 év: 1989-1999 (kor:1-10)
- Az óvoda nem egy fine dining, vagy mégis?
- A ,,kirándulós reggeli”
- A vajas-mézes katonák
- A házi kakaó, amit csak autós bögrében lehetett inni
- A nokedli, amiről el is neveztek
- A májas hurka kézzel az igazi!
- Apu májkrémes-tejfölös falatkái
- A nagyi húslevese zúzával
- Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet…
- A kedvenc ételem: amit Anyu főzött
- A második 10 év: 2000-2010 (kor: 11-21)
- A harmadik 10 év: 2011-2021 (kor: 22-32)
- A negyedik 10 évben: 2022- (kor: 33-mostanáig)
- Folytatás következik
Az első 10 év: 1989-1999 (kor:1-10)
Az óvoda nem egy fine dining, vagy mégis?
Ott ültem a hatalmas, megterített asztalnál és vártam, hogy végre elkezdhessünk enni. Hangosan csörömpöltek a tányérokkal és az evőeszközökkel. A levegőt zöldségleves illata töltötte be, de a feszültség kellemetlen szagát is érezni lehetett a teremben. Türelmetlenül vártuk, hogy minden a helyére kerüljön és indulhasson az étkezés. Ha valamit szerettem az óvodában, akkor az az ebéd volt. Az ételek ízére nem emlékszem, csak arra, hogy volt egy furcsa szertartásom. Először mindent külön-külön kóstoltam meg. Ittam egy korty vizet, majd következett az étel, amelyet alkotóelemeire szedtem. Levesnél először külön a húsgombóc, majd a tészta, és végül egyenként a zöldségek kerültek a számba. Mindenből egy-egy falat kóstolónak és csak utána ettem „rendesen”. Ez volt a menete a szertartásomnak. A főételeknél ugyanígy történt. Egy falat kenyér, majd egy falat főzelék és végül egy falat fasírt. Majd következett a ,,rendes” étkezés. Azt hiszem, senki nem vette észre, hogy mit művelek, de ha fel is tűnt volna és rákérdeznek, nem tudtam volna rá válaszolni, hogy miért csináltam. Most sem tudom, csak találgatok. Azt hiszem a kíváncsiság hajtott. Rendkívül érdekeltek az ételek és az, hogy hogyan passzolnak egymáshoz az ízek. Az elemzés szeretete is benne lehetett ebben. Persze, ezt már csak távolabbról szemlélve láttam meg.
A ,,kirándulós reggeli”
Az óvodából nem tudok visszaemlékezni konkrét ételekre, amelyek kedvenceim lettek volna. Viszont otthonról, Édesanyám főztjéből annál több ilyet tudok felidézni. Például a „kirándulós reggeli”, ami egy tojásrántotta volt, paprikával és paradicsommal. A nevét onnan kapta, hogy Édesanyám gyakran ilyen reggelit készített hétvégenként, mielőtt elindultunk kirándulni. Talán, amikor először a Fővárosi Állatkertben voltunk, akkor is ez készült. Ebben már nem vagyok biztos, csak abban, hogy nővéremmel együtt gyakran kértük: ,,Anya, csinálj olyan kirándulós reggelit!”.
Megjegyzés: A tojásrántotta még ma is a szabadnapokat szimbolizálja számomra. Összekötöttem a hétvégék érzésével és azzal, hogy együtt volt a család. Rohanós hétköznapokon az ember nem készít tojásrántottát.
A vajas-mézes katonák
A másik íz, amire határozottan emlékszem, az a vajas-mézes kenyér. Ezt rendszerint a nagymamánk készítette nekünk, amikor Anyuéknak dolgoznia kellett reggel és a nagyi vigyázott ránk. A szüleink akkoriban a piacon árultak, kereskedtek és reggel, amikor felkeltünk már nem voltak otthon. A szomszédban lakott a nagymamánk, a Földi mama. Ő jött át ilyenkor és amikor megkérdezte, hogy ,,mit szeretnétek enni gyerekek?”, mindig az volt a válasz: hogy vajas-mézes katonákat. Ez vajjal megkent és mézzel csurgatott (fehér) kenyeret jelentett. A mama kisebb kockákra vágta a kenyeret és minden falatba egy fogpiszkálót szúrt, hogy könnyebb legyen megenni az ágyból. (Ma már úgy mondanánk ezt, hogy urizáltunk.) Ezt csakis a mamától lehetett kérni. Szerintem másnál nem is próbálkoztunk. Ugyanis az nem lett volna ugyanolyan.
Megjegyzés: Azt hiszem, ekkor telítődtem a mézzel. Manapság nem vagyok különösebben oda érte. Ha eszem is, akkor is csak kis mennyiségben. Vajas-mézes kenyeret pedig gyerekkorom óta nem ettem.
A házi kakaó, amit csak autós bögrében lehetett inni
Anyuék nem csak reggelente dolgoztak, hanem gyakori volt, hogy éjszaka is menniük kellett a piacra. Hétvégén sokszor aludtunk a nagyszülőknél, és ilyenkor anyukám anyukája készített nekünk reggelit. Nekünk unokáknak (a nővérem, az unokatesóm és én) saját autós bögrénk volt a nagymama szekrényében. Nekem mindig a zöld színű autó kellett. Csak ebben lehetett meginni azt a finom házi kakaót, amit a mama készített zacskós tejből. A zacskós tejhez volt az a retro, sárga tejtartó is. Mindig abban volt a tej. A nagyi friss tejet hozott a kakaóhoz. A tejet egy lábasban felforralta és kakaóport, valamint cukrot tett bele. Azt hiszem, ennyi volt a házi kakaó, de bevallom, ma már nem tudok ehhez hasonlót csinálni. Az valahogy olyan „mamás” volt. Az enyém nem az.
A nokedli, amiről el is neveztek
A Földi mama gyakran készített nekünk nokedlit. Legtöbbször csak tejföllel ettük, de az én igazi kedvencem az volt, amikor maradt egy kis lecsó is a mama ebédjéből, és ebben forgatta át nekem a nokedlit. Emlékszem egy olyan korszakomra, amikor a nokedlit bármikor és bárhol meg tudtam volna enni.
Megjegyzés: Azt hiszem ezért is hívott (és hív még ma is néha) a nővérem nokedlinek.
Nokedli recept a blogomra is készült később.
A májas hurka kézzel az igazi!
Gyerekkoromban sokszor volt nálunk disznóvágás. Szerencsére én ezeknek a horror részére nem emlékszem (vagy nem hagyták, hogy részt vegyek rajtuk), csak az étkezés emlékeit tudom visszaidézni. Az itt készült finomságok íze nagyon is megmaradt. Különösen a májas hurka íze. Emlékszem, hogy volt benne majoránna és mindig kínáltak hozzá sós vízben főtt krumplit is, de én csak magában szerettem enni. Kézzel!
Megjegyzés: Azt hiszem, gyerekkoromban annyit ehettem belőle, hogy telítődtem vele. Ma ugyanis már semmilyen disznóságot nem tudok megenni és a májat sem szeretem.
Apu májkrémes-tejfölös falatkái
Apu esténként szeretett falatozni és a legkedvesebb falatkái a májkrémmel megkent, majd tejfölbe mártott fehér kenyér volt. Olyan jóízűen ette, hogy mindig kértem belőle egy-két falatot. Igazából annyira nem ízlett, de olyan lelkesedéssel és különleges szertartással ette, hogy mindig megkívántam tőle.
Megjegyzés: A tejföl felnőttként is nagy kedvencem. Magában is imádom és úgy gondolom, hogy a tejföl minden magyar ételhez jól illik. Mondjuk májkrémes kenyérrel azért felnőttként már nem kívántam rá. 🙂
A nagyi húslevese zúzával
A nagyinak legendás volt a húslevese. Olyat csak ő tudott csinálni. Tyúkhúsleves volt és benne főtt mindenféle zöldség, amit a nagyi a saját kertjéből, frissen szedett – és régen ez szinte mindenhol így volt. Mindig cérnametéltet kínáltak hozzá és mivel mi, unokák imádtuk a zúzát, roskadásig volt vele. A zúzákon mindig összevesztünk. ,,Ki evett többet?” Szerintem a mama mindig úgy érezhette, hogy keveset tett bele.
Megjegyzés: Ma már nem eszem meg a zúzát. A cérnametélt sem a kedvenc leves tésztám. Akkor már inkább a csiga, ami nem csúszik le a kanálról.
Amikor vasárnap húslevest főzök, mindig van hozzá egy kis rituálém: miután beleteszem a zöldségeket és kicsit főzöm, beleszagolok és hagyom, hogy az illatok átjárjanak és felidézzék a nagyi húslevesének illatát.
Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet…
A Földi mamával gyakran sütöttünk perecet is. Nem azt a nagyot, amit az Állatkertben lehetett kapni. A mama perece kb. egy tenyérnyi volt (gyerek tenyér!) és erősen szalalkáli íze volt. Talán nem is az ízét szerettük annyira a nővéremmel, hanem sokkal inkább az elkészítését. A mamának volt hozzá egy perecformája, amit csak bele kellett nyomni a tésztába, majd amikor kinyomtuk, akkor egy szabályos perecet kaptunk. Sima, sós perec volt, amit mindig jól esett rágcsálni.
A kedvenc ételem: amit Anyu főzött
Anyu főztjéről keveset írtam, de ennek oka az, hogy a ”kirándulós reggelin” kívül gyerekkoromból kevés dolgot tudnék kiemelni, aminek sztorija volt. Viszont Anyu minden étele nagyon finom volt. Emlékszem a ropogós rántott húsokra, a krémes krumplipürékre, a vasárnapi húslevesre, a tojásos nokedlire, friss salátával. A számban érzem a csülkös bablevese ízét, a fasírtját, a milánói makaróniját. Egytől egyig minden étele mennyei volt. Nem tudott hibázni. Nem is volt kedvenc ételem. Mindent imádtam, amit Anyu készített.
A második 10 év: 2000-2010 (kor: 11-21)
Gombapörkölt tésztával
Ha 10-13 évesen megkérdeztél volna, hogy mi a kedvenc ételem, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy a gombapörkölt tésztával – és persze sok tejföllel. Ezt a legjobban persze Anyukám készítette el.
Ma már sokkal kevesebb alkalommal kerül terítékre nálam, de ha egy húsmentes receptre vágyom, akkor mindig erre gondolok elsőként. Ha kell a receptje, akkor a Vagány Receptek Receptfüzetben megtalálod. Ez legalább olyan jó, mint ahogyan Anyukám készíti.
Carbonara spagetti
Ez a recept azokat az „régi szép időket idézi” amikor gyerekkoromban Zamárdiba jártunk nyaralni. Törzshelyünkké vált egy remek olasz étterem (Mauro). A pizzák mellett isteni carbonara spagettit lehetett kapni. A hely sajnos bezárt azóta. Nálam pedig annyi változás történt, hogy ma már sokkal diétásabban készítem ezt a tésztát is. A receptjét a blogomon találod itt: >> Carbonara spagetti
Zabpelyhes pudingos desszert
Ezt a receptet még egy barátnőmtől kaptam és azóta is áldom érte, mert ennél egyszerűbb nasi aligha létezik – és ez az egyszerűség fiatalként nagyon is kedvemre volt. Csak pudingot kell főzni porból, majd zabpelyhet tenni bele. A feltét pedig egy imádnivaló fahéjas alma mézzel. A desszert nem gyors, mert várni kell, mire a puding meghűl, cserébe igen laktató a zabpehely és az alma miatt. Langyosan a legfinomabb szerintem, de ha marad, akkor másnap hűtőből kivéve is fincsi. A receptjét az Életmódváltó Csomagba tettem. Szerintem ez a recept minden édesszájú életmódváltónak a ”must have” kategória.
A harmadik 10 év: 2011-2021 (kor: 22-32)
A testépítős csirkemell
A testépítős csirkemell (avagy tejszínes-spenótos csirkemell spagettivel) recept még azokból az időkből való, amikor belevágtam a diétába és a tipikus csirke, brokkoli, rizs szenthármasságra végre találtam egy izgalmasabb alternatívát. Ez lett az én testépítős csirkemellem. Nagyon sokat készítettem ezekben az időkben és annak is örültem, hogy a régi blogomon évekig ez volt a legnépszerűbb receptem. Azóta ezt a receptet áttettem a Vagány Receptek Receptfüzetbe.
Tonhalas kuszkusz saláta
Az egyik legkönnyebben és leggyorsabban elkészíthető recept a tonhalas sali. Amikor még Budapesten, a belvárosban dolgoztam, akkor nagyon sokszor ezt vittem be az irodába, mert könnyen lehet belőle elviteles ételt készíteni. A kuszkuszt otthon megpároltam, csomagoltam mellé egy külön tálba zöldségeket és vittem hozzá egy tonhalkonzervet, amit elfogyasztás előtt öntöttem rá. Laktató és finom ebéd. A receptjét a Vagány Receptek Receptfüzetbe tettem bele.
Sütés nélküli desszertek
2020-ban kiadtam az első könyvemet, a Fitnesz Édességeket. Ebben kifejezetten sütés nélküli desszerteket válogattam össze. Olyan egyszerű oknál fogva, hogy az albérletben, ahol akkor laktam, nem volt tűzhely, így pár évig nem tudtam megoldani a sütést. A könyvben lévő receptek viszont még mindig nagy kedvenceim és rendszeresen készítek belőle egy finom pohárkrémet, egy energiagolyót vagy éppen Gábriel kedvence csokis tortát.
e-book (pdf)
Fitnesz Édességek
Ez a könyv tele van szuper receptekkel, hogy bűntudat nélkül élvezhesd a sütizést. Ideális választás életmódváltóknak, diétázóknak vagy bárkinek, aki szeret egészségesen nassolni.
A negyedik 10 évben: 2022- (kor: 33-mostanáig)
Mozzarellás-paradicsomos tortilla
Ezt a receptet a fáradt hétköznapok estéi ihlették, amikor munka után már nincs erőm a konyhában bíbelődni, de valami melegre és ropogósra vágyom – lehetőleg olvadó sajttal! 🙂 Ez a mozzarellás tortilla ráadásul a diétámba is belefér. Elég gyakran készítek ilyet vacsorára. A receptjét a Vagány Receptek Receptfüzetben találod.
Bolognai spagetti
Ez a recept azt hiszem, a nagyon diétás évek után lett igazán népszerű nálam. Egyrészt azért, mert egyre jobban kerestem és kedveltem a darált sertéshúsos ételeket, a diéta alatt sokat fogyasztott csirkemell után. Másrészt ez egy olyan recept, ami a melós időkben is jolly joker, mert pillanatok alatt készen van. A receptjét a Vagány Receptek Receptfüzetben találod.
Sonkás-kukoricás penne
Ez a recept is az egyszerűsége és gyorsasága miatt lett a kedvencem. A sonkás-kukoricás változat a pizzában is nagyon menő. Tésztában meg egy jó kis ebéd is lehet. Jó példa arra, hogy a készen kapható alapporok vagy szószok nélkül is mennyire finom ragut lehet készíteni. A receptje a Vagány Receptek Vagány Receptek Receptfüzetbe került.
Lecsó
Az utóbbi években alig vártam a nyári szezont, hogy két pofára toljam a lecsót. 🙂 Tökösen vagy tojással – az már mindegy is. Ezerféle variáció szóba jöhet nálam. Még egy sütőben sült lecsót is készítettem feta sajttal, amit a Diétás Nyári receptek Receptfüzetbe tettem be. Amúgy a lecsóban nemcsak a finom ízét szeretem, hanem azt is, hogy alig van benne kalória. Ehetsz belőle egy nagy adagot és kalóriában mégsem lesz sok.
Folytatás következik
Ezek voltak a legfontosabb ételek eddig az életemből. Köszönöm, hogy velem tartottál ebben a nosztalgiázásban. Ha a cikket olvasva Neked is eszedbe jutott egy étel, egy íz, egy emlék, egy recept, akkor bátran küldd el a hozzászólások részben.
