Hogyan írj jó tartalmat?

A tartalmat nem gyártjuk, hanem várjuk!

Beleuntam az állandó tartalomgyártásba. Nem fogok futószalagon cikkeket szállítani, hogy legyen nézettség, meg csilingeljenek a lájkok a közösségi oldalaimon. Nem fogom megírni a hetvenhetedik 5+1 tipp típusú tartalmat. Nem. Vége. Szakítok ezzel.

Ami táplál és, ami nem

Reggel végigolvasom a híreket, átböngészem a hírfolyamomat, átnézek egy tucat online hírforrást, magazint, blogot. A kávém és a zabkásám mellé tartalmat fogyasztok. Csakhogy ez a tartalom nem táplál annyira, mint a rostban gazdag zabkásám és fele annyira sem dob fel, mint a Premium arabica and robusta kávém.

Minőség. A reggelimben megvan, de a mellé fogyasztott tartalmaknál csak a mennyiségre való törekvés érződik minden falatnál, vagyis szónál.

A tartalom a király?

Minden reggel rájövök, hogy csak az időmet vesztegettem a tartalomfogyasztással. Fél órám úgy ment el, hogy semmi újat nem kaptam. Mint a sivatagban fél napot kulacs nélkül sétáló fehér ember, úgy szomjazom az üdítő, friss és hasznos tartalomra. Nem találok egy cseppet sem. Ugyanazok a tippek, trükkök, tanácsok, amelyek annyira üresek, mint a foci-stadionjaink lelátói (bocsi). Egy lélek sincs. A tartalomból is hiányzik a lélek. Látszik rajtuk, hogy parancsra készültek. Tartalmat kell gyártani, mert egy online marketinges azt mondta, hogy ,,Content is king!” Lehet, hogy ő tudott is jó tartalmakat készíteni. De sokak ezt a feladatot úgy értelmezik, hogy lemásolnak egy másik lélektelen tartalmat, vagy próbálnak valamit maguk innen-onnan összehegeszteni, amin általában már messziről érződik az izzadságszag, ami a hegesztéssel együtt jár.

Kézműves tartalom

Minőségi tartalomra nem szomjazik más? Jók nekünk a reklámokkal teletolt online magazinok, amelyek sok esetben külföldi oldalakról fordítják át a tartalmakat magyarra, vagy vesznek át egy másik hazai oldalról egy forrónak gondolt témát? Mi lenne, ha nem mesterséges környezetben, hideg gyártósorokon készítenénk a tartalmat, hanem kézműves kisiparosként? És úgy megformálva, hogy abból csak egyetlen egyedi darab készüljön? Egy mű, amelyben benne van a készítőjének szíve-lelke.

A jó tartalom nem a gyárból jön, nem tud leesni a futószalagról, hiába várod. A jó tartalom a lélekből jön. Ha nem, akkor pedig türelmesen meg kell várnod amíg ki akar jönni. Megéri rá várni, mert ha egyszer megszületik, már messziről látszódni fog rajta, hogy más, mint a többi. Másolni pedig hiába is próbálkoznának vele. Mesterséges intelligencia ide vagy oda, szerencsére a lelket még nem lehet másolni! 

Nyugi, továbbra is lesz tartalom a blogomon. Imádok írni és ezt nem fogom feladni 2022-ben sem. Csak azt hagyom el, hogy unalmas, lélektelen tartalmakat készítsek. Ha találsz esetleg ilyet a blogomon, szólj nyugodtan.

Kérlek, ha te is tartalomgyártásban gondolkodsz, akkor várd meg amíg megjön az ihlet és merj egyedi lenni! Csak így érdemes írni.

Kiegészítés:

A blogbejegyzést elküldtem egy blogger barátomnak, aki kiegészítette még egy gondolattal:

,,A hegesztés akkor jó dolog, ha az izzasztó és figyelmes munka végén a varrat szép és stabil kötést eredményez. Akkor öröm. Más az, amikor trehány módon pár ponton összefognak vasakat.”

Teljesen egyetértek ezzel a gondolattal és egyben eszembe juttatta a nagypapámat, aki mestere volt a hegesztésnek. Munkájáról ódákat zengtek és az a fajta ember volt, aki teljes odaadással dolgozott. Mindent meg tudott hegeszteni és tökéletes munkát végzett. Azt hiszem, az volt a titka, hogy szerette, amit csinált és addig csiszolta a tudását, amíg tökéletes lett. Mellékesen megjegyzem, hogy így ismerte meg a nagymamát is, aki bármilyen furcsa, de nő létére tartályokat hegesztett. Azok más idők voltak akkor, de egy biztos: a jó szakemberek értéket hoztak létre.

Átgondolva a blogbejegyzésemet, elismerem, hogy hegesztéssel is lehet jó tartalmakat írni. Innen-onnan lehet, sőt, kell is inspirációt szerezni és azt tökéletesen beilleszteni az anyagba. Ha ezt nevezzük hegesztésnek, akkor az írás velejárója, de egyedivé a két kezünk, a tapasztalatunk és a lelkünk fogja tenni. A nagymamám pedig biztosan hozzátenné még azt is, hogy ,,szeressétek egymást és segítsétek egymást”.

Köszönöm a kiegészítést blogger barátomnak! Úgy hiszem, együtt jót hegesztettünk! 🙂