Hogyan legyek boldog?

Fordítva, de ne ordítva menj!

Tudtad, hogy valójában fejjel lefelé látsz? A szem felépítése miatt minden, amit látsz, az fejjel lefelé jelenik meg előtted. Ezt azért nem veszed észre, mert a képet az agy korrigálja és átforgatja neked.

Amióta tudom ezt a tényt, nagyon sokszor az eszembe jut. Főként akkor, amikor úgy érzem, hogy más fókuszból kellene tekintenem egy-egy felmerülő problémára. Ilyenkor felteszem magamban a kérdést, hogy vajon a valódit látom-e, vagy csupán az agyi sejtek játéka-e az, ami a fókuszomba került? Ha igen, akkor ezen a fókuszon képes vagyok-e tudatosan változtatni?

Válts fókuszt!

A válasz az, hogy a fókuszomon képes vagyok módosítani, de ehhez vagy helyzetet kell változtatnom (utazás, új élmények, új munkahely) vagy új emberekkel kell körbe vennem magam. Olyan kívülállókkal, akik másként látnak, mint akik már régóta ismernek. Ha új emberekkel beszélgetek, vagy új helyzetekbe kerülök, már fókuszt váltottam és a problémáimat is máshogy láthatom.

De most nem csak erről akarok írni. Menjünk tovább, mert talán nem csak fordítva látunk, hanem fordítva élünk is. Úgy értem, hogy gyerekkorunkban még tele vagyunk önbizalommal. Biztosak vagyunk benne, hogy fel tudunk állni. Tudjuk, hogy képesek vagyunk megtanulni járni. Nem kellenek önbizalom-erősítő könyvek, neves coach-ok, motivációs idézetek a Pinterestről, jósok vagy ezoterikus iskolák. Ezek nélkül is hiszünk a saját erőnkben és tudjuk, hogy képesek vagyunk megcsinálni. Bármit. Úgy érezzük, elérhető minden, amit csak szeretnénk.

Vissza az eredethez

Később, ahogy életünk halad, és elesünk párszor az úton – néha fenékre is ülünk, de aztán újra és újra felállunk, – azon kapjuk magunkat, hogy a gyermeki énünkhöz próbálunk visszatalálni. Keressük azt a boldogságot, ami gyerekként még megvolt. Azt az ént, aki nem félt semmitől, aki hit magában és abban, hogy minden rendben van, mert a Gondviselés nagy keze segít neki haladni az úton, az életútján. Elfelejtettük, hogy mindaz, amit keresünk, az gyermekként, hogy volt meg bennünk. Hogyan tudtunk olyan bátrak, szabadak, önfeledtek és boldogok lenni?

A pihenés hét fajtája

A válasz szerintem a pihenésben van. Pontosabban annak hiányában. Hiába alszok eleget, sokszor fáradtan ébredek. Az alvás és a pihenés ugyanis nem ugyanaz. Imádom a munkámat, de a sokfelé figyelés kimerít. Alvás helyett pedig sokszor az jár az eszemben, hogyan lehetnék hatékonyabb.

Dr. Saundra Dalton-Smith pszichológus, aki a stressz és a kiégés témakörével foglalkozik, a pihenés hét fajtájára hívja fel a figyelmet ebben a TED előadásában. Azt mondja, hogy sokan pihenés deficitben szenvedünk, mert nem értjük, mi valójában a kikapcsolódás. (Ennél a pontnál eléggé magamra ismertem és az jutott eszembe, hogy korábban minden nyaralásra vittem magammal munkát.)

Az előadásában az alábbi hét fajtáját mutatja be a pihenésnek:

1. Fizikai

Ide tartozik az aktív pihenés (mint a sport) és a passzív pihenés (mint az alvás).

2. Mentális

Mentális pihenés hiányában szenvedhetnek azok, akik éjszaka nem tudják kikapcsolni az agyukat, mert folyton kattog valamin. Nekik azt javasolja terápiának, hogy napközben két óránként iktassanak be rövid szünetet, ami emlékezteti őket arra, hogy nem kell túlpörgetniük magukat. Emellett az ágyuk mellé érdemes elhelyezni egy jegyzetfüzetet és tollat is, hogy leírják azt, ami aggasztja őket. Ha leírják, könnyebben tudnak elaludni.

Nekem a legtöbb problémám a mentális pihenés hiányával van. Mint ahogyan a Hogyan kapcsoljam ki az agyamat, hogy ne kattogjon egyfolytában? című bejegyzésemben is írtam, állandóan túlpörgetem magamat. A két óránkénti, rövid szünet valóban segítség lehet. Ki fogom próbálni!

3. Érzékszervi

Ismerős, amikor túl hangos a szomszéd? Amikor túl hangos a város zaja? Vagy amikor túl sok inger ér a tömegközlekedés közben? Esetleg az erős fények zavarnak? Vagy a médiából áramló reklámzaj? Netalán a közösségi médiából ömlő információk? Ezekkel is túl tudjuk tölteni magunkat és szükségünk lehet arra, hogy kipihenjük ezt a sok ingert, ami az érzékszerveinket éri. Megoldás lehet, ha lekapcsolod, kikapcsolod ezeket, vagy akár a szemedet csukod be pár perce, ha megteheted.

4. Kreatív

Ha úgy érzed, hogy nincsenek új ötleteid, vagy ha nem látod meg a szépet az életben, ráadásul a munkád is monoton, akkor szükséged lehet a kreatív kikapcsolódásra. Ez lehet bármilyen kreatív elfoglaltság (írás, festés, rajzolás, fényképezés), de akár a főzés és a természetjárás is ide tartozhat. Minden, amivel rá tudsz csodálkozni arra, hogy milyen színes és szép az élet, és minden, amivel megtapasztalhatod, hogy mi mindent tudsz létrehozni.

5. Érzelmi

Érzelmi pihenésre lehet szükséged, ha gyakran szorongsz, sírsz, dühösnek érzed magad, vagy nem tudod kifejezni az érzelmeidet. Segít, ha van valaki, akivel őszintén tudsz beszélni az érzelmeidről. Megoldás lehet az is, ha megtanulsz nemet mondani. (Lásd: Sebtapasz lélekre maximalistáknak című blogbejegyzésem.) Ezek mellett pedig a testi érintések is segítenek, például ölelés, simogatás, stb. Továbbá a hála és a házi állatok is sokat segítenek az érzelmi kikapcsolódásban.

6. Szociális

Vannak olyan emberek, akik tele vannak energiával és pozitív életszemlélettel. Velük jó beszélgetni, jó együtt lenni. Viszont vannak olyanok is, akikből árad a panaszkodás, a negatív energia, és nem jó velük együtt lenni, mert úgy érezzük magunkat kis idő után, mintha elfogyott volna az energiánk. Kerüld a negatív embereket, és szervezz több programokat azokkal, akikkel jó együtt lenni!

7. Spirituális

Ha úgy érzed, hogy csak sodródsz, nem találod a hitedet, az életfeladatodat, akkor lehet szükséged a spirituális pihenésre. Önismeret, önkéntes munka, életút felismerése és meditáció tartozik ehhez a kikapcsolódáshoz.

Összegzés

Úgy hiszem, hogy gyermekként még tudtuk, hogy mi a valódi pihenés és alkalmaztuk is mind a hét fajtáját. Ahogy felnövünk és munkába állunk, valamint társas kapcsolataink lesznek, úgy egyre több kimerülési és kiégési lehetőséggel találkozunk. A valódi kikapcsolódást pedig egyre nehezebb megtalálnunk.

Ne adjuk fel a keresést! Keressük tovább, és csak nevessünk rajta, hogy fordítva megyünk az úton. Vissza az eredethez, de nem visszafelé! Csupán fordítva, de nem ordítva! És ne feledjük, hogy a fenékre ülések felnőttként is hasznosak. Onnan, lentről minden másképp látszódik. Más fókuszból láthatjuk az életünket. De ha padlón vagy, akkor úgy állj fel, hogy vegyél is fel onnan valamit! Különben min értelme volt az esésnek?