Mi a bajom az AI használattal tartalomgyártóként?

Lássuk be, az életünk elképesztően kényelmessé vált az utóbbi néhány évben. Az AI szöveget ír helyettünk, válaszol az e-mailekre, összerakja a marketingtervet, elemzi a piaci lehetőségeket, vagy épp étrendet állít össze. Ha megmondod neki, hogy csak egy szem paradicsom és egy darab sajt árválkodik a hűtődben, azonnal kidob három szupernek tűnő receptet. (Próbáltam!) A kapott eredmény az előfizetésed szintjétől függően lehet jobb, vagy rosszabb és a prompt is sokat számít.

Eközben a másik oldalon korlátlan mennyiségű gyors videó áll rendelkezésünkre, amivel szórakoztatni tudjuk magunkat. Ezeknek eltérő a minősége. A rengeteg AI-generált tucattartalom és a nyomulós hirdetések tengerében már Columbo felügyelő sem találná meg az értékes és valóban hasznos tartalmakat.

Gyakorlatilag lett egy digitális rabszolgánk, aki helyettünk ír és gondolkodik, mindennek utána jár pillanatok alatt, és lett egy másik is, ami az így felszabaduló időnket “segít” lefoglalni. Mert nehogy már unatkozzunk egyetlen percig is! Ha így folytatjuk, nem kell hozzá több tíz év, hogy az AI és a közösségi média teljesen átvegye felettünk az irányítást, és végül belőlünk csináljon rabszolgát.

A szövegírás megváltozott

Gyerekkoromban imádtam írni. Még levelező barátaim is voltak, akiknek kézzel írt levelet adtam fel a postán. Később írtam a diákújságba az egyetemen, majd blogot indítottam. Mindezt fejből, a magam stílusában csináltam és a Google-t csak a tények ellenőrzésére használtam.

Ma, 2026-ban szinte már semmit nem írok AI nélkül. Ha van is egy saját szövegem, akkor is átfuttatom a ChatGPT-n, hátha lehetne még jobb. A Gemini social posztokat gyárt nekem és a betáplált SEO elvek alapján átírja a megírt receptjeimet. Ennek eredményeként a receptjeim ötször hosszabbak lettek és kétlem, hogy emberi lény még elolvassa, de az AI-nak sok szöveg kell, hogy megértse, miről is szól a tartalom. Ez alapján ez az okosnak gondolt AI, mégiscsak butának tűnik. Az AI az AI-nak úgy írja meg a szöveget, mintha egy ötéveshez beszélne, aki azt sem tudja, mit kezdjen egy barnuló banánnal (tipp: ne hagyd a levegőn…).

Én pedig a többi marketingessel együtt elégedetten dőlök hátra a nap végén annak tudatában, hogy ma is legyártottam azt a több tucat tartalmat, amit az algoritmus megkíván tőlem. Amikor 2016-ban social media managerként dolgoztam, még elég volt heti két Facebook-poszt ahhoz, hogy pörögjön az oldal. Tíz év elteltével, 2026-ban napi 1-2 posztot javasolnak. Naponta! Mégis ki bírna ennyi tartalmat készíteni? A válasz: az AI.

Nem leszek a játékszered!

Amikor 2013-ban elindítottam a gasztroblogomat, két szenvedélyem motivált: a főzés és az írás. Azóta eltelt 13 év. A főzés iránti lelkesedésem ma is a régi, az írás viszont nyűggé vált. Nézzük csak, mi változott: 

A döntés

2026 nyarán ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek a gyökerekhez, és nem hagyom, hogy az AI vagy a SEO játékszere legyek. Teljesen magam írom a szövegeimet. Az AI vagy a SEO ne mondja meg nekem, hogyan kellene írnom. A konyhában sem áll mellettem egy másik szakács, aki beleszól abba, hogyan főzök.  

Az AI-nak elvileg azért kellene léteznie, hogy több időnk legyen a jó dolgokra. De ha minden jó dolgot kiszervezünk a gépnek, akkor a nap végén mi marad nekünk örömforrásként? 

Imádtam írni, és nem hagyom, hogy ezt az örömöt elvegye tőlem egy gép. 

Az érem másik oldala

Félreértés ne essék, az AI-nak megvan a maga helye. Arra való, hogy fejlődjünk és tanuljunk a segítségével. Ezt magam is tapasztaltam, amikor egy videószerkesztő program használatát kellett elsajátítanom. A ChatGPT segítségével fényévekkel gyorsabban és hatékonyabban tanultam meg a DaVinci használatát. Célzott kérdéseket tudtam feltenni és jó válaszokat is adott. Nem kellett több órányi YouTube videót megnéznem és szakmai cikkeket sem kellett elolvasnom. Ha okosan használjuk, a tanuláshoz zseniális eszköz.

A valódi veszély

Viszont abban nagy veszélyt látok, hogy ha a tartalomkészítést kiszervezem neki, akár csak részben is. Mert akkor ellustulok, nem vesszem a fáradtságot, hogy aktiváljam a saját kreatív énemet, és valami valóban újat, egyedit alkossak. Az AI képes rendszerezni, leegyszerűsíteni dolgokat, de nem szül új, emberi gondolatokat. A meglévő készletből dolgozik és nem abból a végtelen kreativitásból, amiben úgy hiszem, hogy nekünk embereknek részünk van. Hiszen álmodok, ingerek érnek, könyveket olvasok, beszélgetek másokkal és ezekből mind inspirációt merítek az írásaimhoz. Szerintem ennek nagy értéke van és hajlamos vagyok ezt alábecsülni.

Mi marad a végén?

Az AI meg tudja írni helyettem a receptet, de a főzés örömét nem veheti el tőlem. Ugyanez igaz az írásra is. Nem hagyom, hogy a hatékonyság hajszolása megölje az élményt. Mert nem azért lettem blogger, hogy rabszolgaként szolgáljam az algoritmust, hanem azért, hogy megéljem az alkotás örömét és szabadságát. 

Ha mindent kiszervezek neki, amihez kreativitás kell, akkor lemondok arról az örömről, amiért eredetileg elkezdtem blogolni és a saját intellektusomat sorvasztom el. Ha hosszú távon mindenki AI által írt tartalmat készít és megszűnik a valódi, ember által írt tartalom, akkor azt hiszem, hogy egy olyan világ jön el, amiben mi emberek teljesen feleslegessé és haszontalanná válunk, mert amit a gép írt, a gép olvassa el és gondolja is át helyettünk. Mi pedig egy sötét sarokban kuporodunk, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékszerét. (Amúgy nem elvették, hanem mi adtuk oda a kényelemért cserébe.) 

Nem szeretnék ilyen világban élni, így én a nehezebb utat választom. Azt ami nem kényelmes, de legalább az én szabad, kreatív utam. Valószínűleg ezen az úton kevesen lesznek. Szerintem egyedül fogok itt sétálgatni.

U.I: Köszi, ha ezt a szöveget magad olvastad végig és nem AI-t kérted meg, hogy foglalja össze a lényegét.