Hogyan maradj stabil egy instabil világban?
A változás jó dolog?
Június végén kaptam egy e-mailt a cégtől, akitől a blogom sablonját vettem. (A sablon felel informatikai szempontból kb. minden szép és dizájnos cuccért, amit látsz a blogomon.) Az e-mailből megtudtam, hogy új sablonra kell váltanom, mert amit most használok, azt hamarosan ki fogják vezetni. A dizájnváltást meg fogom csinálni majd valamikor, de most nem is ez a lényeg. Hanem a változás, váltás, a frissítés.
A változás változása
A változás elkerülhetetlen a mai modern, technológiákra épülő világunkban. Ezt még el tudom fogadni. A változás ütemét és gyakoriságát viszont már kevésbé. Szomorúvá tesz belegondolni abba, hogy amit ma használok, az pár hónap múlva elavulttá válik. Sorra jönnek ki a szoftverfrissítések és nem tehetek ellenük semmit. Csak egy út van: frissítek. De néha a rendszer rosszabb lesz, mint előtte. (Idegesítő kis entitásnak tartom az Erste Bank George nevű applikációban a képernyőmegosztás gombot, ami egy frissítés után úgy bukkant fel, mint a frissen felásott ágyásban a vakondtúrás.)
Minden változás jó?
Az új Google Analytics felületét (ismertebb nevén GA4) és metrikáit egy év után sem szoktam meg. Pedig minden nap rongyosra használom. Valahogy nem áll kézre. A régit idén júliustól már mindenhol bezárták. Szóval visszamenni nem tudok. El kell fogadnom az újat.
Elegem van a weboldalakon felugró ablakokból, amikre rá kell kattintani, hogy lássam az oldalt. Az EU-s jogszabályok miatt kötelező. Az idén márciustól kötelezővé vált Consent mode v2 miatt még nagyobb fókusz van az adatkezelésen. Örülök, hogy védik az adataimat (vagy legalábbis azt mondják), de sajnálom, hogy ezzel romlik a felhasználói élmény az oldalon.
A mai gyorsan pörgő világba mindenféle felugráló ablakot tenni egy oldalra, olyan érzést kelt, mint amikor sietek, hogy elérjem a buszt és oldalról bedobnak nekem egy labdát az utamba, amit vissza kell vernem. Tovább futok, de akadályoz még egy elém tolt babakocsi is. Nem baj, mert én majd figyelek és kikerülöm. Nyomkodom a gombokat és persze azt sem tudom, mire nyomok. A lényeg, hogy tűnjön már el minden akadály, hogy célba tudjak érni. (Amúgy kíváncsi lennék, hogy ha megkérdezték volna az embereket arról, hogy akarnak-e ilyen áron adatvédelmet, akkor mire szavaztak volna?)
Ezekhez képest azt egész gyorsan megszoktam, hogy az 50 Ft-ot érő műanyag palackokat vagy fém dobozokat külön gyűjtsem.
Változásból jeles!
Egy mester diplomát szerintem már kaphatnék változásból, ha belegondolok abba, hogy mennyi változásra kényszerítenek rá a különböző technikai eszközök. (És mindenki kaphatna egy ilyen diplomát.)
Változásból gyenge
Egy valami viszont nem változik olyan gyors ütemben, mint a technológia. Az emberek. A félelmeink, a gyengeségeink akár egy egész életen át végigkísérhetnek.
Gyerekkorom óta félek a mélyvíztől és a pókoktól is. Ezeket felnőtt koromra sem sikerült lefrissítenem magamban.
Az egészséges táplálkozásra sem tudtam egy gombnyomásra váltani. Mint ahogyan 10 kiló súlyfelesleg leadása sem ment villámgyorsan. Ha pedig próbáltál már valaha egy eltávozott személyt vagy egy háziállatot elfelejteni, akkor valószínűleg te is tudod, hogy ez csiga lassúnak tűnik és nem is biztos hogy sikerül túljutni rajta.
Frissítenék, de hogyan?
Nincs rajtunk frissítés gomb, amivel egy jobb verzióra válthatnánk magunkból. Kár. Mert ha lenne, akkor nemcsak a pókfóbiámtól szabadulhatnék meg, hanem talán jobban tudnék alkalmazkodni ezekhez a rám erőltetett frissítésekhez is. Ha lenne egy frissítés, ami rugalmassá teszi a megszokotthoz ragaszkodó énemet, akkor talán én is többször érezném át, hogy elavultam és frissítésre szorulok.
Kötelező frissítés
Az ember önmagától nem nagyon változik. Akkor változunk, ha az élet rákényszerít. Ó, hányszor kényszerített már rá az élet a változásra! Mennyi necces helyzet volt! Mennyi anyagi csőd, munkahelyi káosz és mennyi átélt gyász és veszteség, ami mind változást hozott az életembe.
De vajon mindig meg kell várnom, míg az élet rákényszerít a változásra? Meg kell várnom míg a rendszer használhatatlanná válik és összeomlik? Vagy képes vagyok megérezni, hogy mikor jön el a kötelező frissítés ideje?
A változás jó oldala
A változás amúgy jó dolog. Félek tőle. Mégis, ki szeret változni? De be kell látni, hogy a változás előre visz úgy általában.
Talán nem is gondolnád, de innen indult a blogom. Ezekkel a kis cetlikkel kezdtem gyűjteni a recepteket. Ma pedig már egy gasztroblogon gyűjtöm. Mi ez, ha nem fejlődés? 🙂
Visszanéztem a korábbi írásaimat, a korábbi céljaimat, a régi fotóimat. Azt láttam, hogy rengeteget változtam, fejlődtem. Már több a tudásom, színesebben írok, szebb ételfotókat készítek. A céljaim is változtak. Elértem vagy másra váltottam. Visszatérni pedig semmi kedvem nem lenne a régi énemhez, a régi tudásomhoz vagy a régi, elavult céljaimhoz. A régi súlyomhoz (ami 10 kilóval több volt) meg pláne nem!
A benned keringő vér sem állandó. A táplálék, amit megeszel, az oxigén, amit beszívsz – minden kering és változik. A változás az élet része.
Jó, akkor változzunk!
Önként beiratkoztam egy kurzusra júniusban, amivel fejleszthetem magam. Szerintem ez is jó sok változást fog még hozni az életembe. De valami mást is tettem még júniusban! 🙂
Éljen a rock&roll!
Előszedtem a régi, kedvenc Tankcsapda zenéimet. Újra meghallgattam azokat a számokat, melyekre tini koromban koncerteken ráztam a hajamat (Converse tornacipőben, szögecses övvel és TCS-pólóban természetesen). Ahogy a gitár és Lukács Laci hangja megszólalt, sok év után újra átjárt valami bizsergető, kellemes, nosztalgikus érzés.
Azt gondolom, hogy ez a nosztalgia iránti vágy nem véletlen, hogy most előtört belőlem. Ahogy egyre több változást érzékelek magam körül, úgy egyre inkább vágyom valami olyanra, ami stabilitást nyújt. Vágyom az ismerős érzésekre. Talán ezért ragaszkodom a rutinjaimhoz, a kialakult szokásokhoz. Nem kellene talán, de valami mégis kell, ami legalább látszólag stabil marad.
A fő kérdés
Vajon mit tehet az ember egy instabil, változásokkal teli világban, hogy megőrizze a stabilitását? Te mit teszel? Mi jelenti számodra a stabilitást?
