A szabadság lemondásokkal jár, mint a fogyókúra?

Hogyan lehetne jobban élni?

A szabadság lemondásokkal jár, mint a fogyókúra? Mi a közös a spórolásban és a diétában? Hogyan lehetne jobban élni?

Beszélgettem a boltban az eladóval valamelyik nap. Általában én szoktam kezdeményezni, de ez az eladó magától mondta. Pontosabban panaszkodott, hogy mennyire felmentek az árak és hogy mindent árazhat át. Éppen egy gyorsfagyasztott rántott trappista sajt volt a kezében, amit 2535 Ft-ra árazott be és amíg rányomta a címkét a rózsaszín műkörmös ujjaival, azt mondta ,,Ilyet se fognak már többet enni”. Nem válaszoltam rá, de gondoltam magamban, hogy egy ilyen szemét kajáért nem is kár, mert ettől csak hízni lehet. Inkább megkérdeztem, hogy mennyire vásárolnak másképp az emberek az áremelkedés hatására. Az eladó azt mondta, hogy annyira nem figyelhető meg a spórolás, mint amennyire mondják. ,,Egy-két terméknél átgondolják, hogy az olcsóbbat vegyék-e meg, de azért ez nem tömeges.” – mondta az eladó, így pedig már a rántott trappista sajtért sem aggódtam egy cseppet sem. El fogják azt is vinni.

Akkor nincs is megélhetési válság?

A Városi Nomád blog egy augusztus 9-i blogbejegyezésében ugyanerről a kételyről számolt be. Ő sem látja, azt, hogy az emberek visszafogták volna a fogyasztásukat.

,,(…) az állítólagos krízisből én nem érzékelek sokat. Viszont azt annál inkább, hogy a gyorséttermek még mindig tele vannak, az utcák szombat este után a bulizóktól ugyanúgy tele vannak szeméttel, a kocsikban ugyanúgy egyedül ülnek az emberek és állnak órákat a dugókban. És ami számomra meglepő: szinte mindenki 800-1000 fontos Iphone-okkal mászkál.”

A blogbejegyzésében idézi a kiszamolo.blog.hu egy blogbejegyzését az elefántos tanmeséről. Ez arról szól, hogy vakok körbe álltak és tapogattak egy elefántot anélkül, hogy tudták volna, milyen állat volt a kezük alatt.

,,Mivel mindenki csak egy apró részletét érte el az elefántnak, akinek a füle jutott, meg volt győződve, hogy az elefánt olyan, mint egy lapulevél, akinek a farka, annak az elefánt egy kötélnek tűnt, akinek a lába, az oszlopnak vélte és így tovább. Így vagyunk ezzel mindnyájan, a minket körbevevő mikrokörnyezet visszajelzéseiből vonjuk le a tanulságot, hogyan áll például a gazdaság jelenleg. Pedig az egy kis szelete a teljes gazdaságnak és lehet teljesen fals is, ha a saját vagy környezetünk helyzetét vetítjük ki az egész gazdaságra. Lehet, hogy az egész piac sokkal jobban vagy rosszabbul áll, mint azt mi feltételezzük a saját tapasztalatainkból kiindulva.”

Élni vagy túlélni? Mi a szabadság?

Saját tapasztalatom az, hogy az ismerőseim többsége külföldön nyaralt idén is, és még ősszel is mennek szabadságra annak ellenére, hogy az utazási költségek elszálltak és néhány útra még rá is kellett fizetni. Nem volt baj, mentek így is. Vásárolnak ugyanúgy, mint eddig, eljárnak szórakozni, élnek. Élni akarnak.

Rám még a családom is azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy vénasszony, aki begubózott és nem jár már sehová. Nem mentem külföldi nyaralásra és nem is akarok. Kétszer átgondolom, hogy mire adok ki pénzt. Eladtam a kocsimat, így az üzemanyagárakat már megspórolom. Egyelőre biciklivel közlekedem, de ha bejön a rossz idő, majd váltok valamire. Most ennyit tudok megtenni. Én is élni akarok. Túlélni. Az én stratégiám viszont úgy látom, hogy más, mint a mikrokörnyezetem stratégiája. Persze az is lehet, hogy én az elefánt rossz végét tapogatom.

Nem akarok vészjósló lenni, de kíváncsian figyelem majd, hogy ki-milyen instant spórolási tippeket fog bevetni, amikor bejön a fűtési szezon. Ugyanolyan ez szerintem, mint a diéta.

Gyors spórolás vs. gyors fogyás

Évek alatt feljön 10 kg és amikor már nagyon fáj, amikor már nagyon szarul néz ki és egészségügyi panaszok is vannak, akkor emberünk elkezd végre „fogyózni”. Szakemberre nem hallgat, mert azok azt mondják, hogy legalább annyi idő kell a fogyáshoz, mint amennyi alatt felszedte. Ez ugye nagyon rosszul hangzik, ott is hagyja őket és inkább gyorsan lekattintja az első cikket a neten, aminek az címe, hogy 1 hét alatt 5 kg-ot fogyhat. Bele is kezd, majd csodálkozik, hogy nem sikerül. Sőt, még hízott is.

Az ember ilyen és ilyen is marad: gyorsan lefogyni, gyorsan meggazdagodni, gyorsan élni. Élvezkedni akar, ameddig lehet. Nem gondol a holnapra. Én ezt látom a mikrokörnyezetemben, akár a fogyasztás csökkentéséről van szó, akár a diétáról. De még egyszer mondom, hogy ez csak az elefántnak a rám eső része.

A fogyókúra is lemondásokkal jár

Bár a pénzügyi szakemberek már évek óta azt mondják, hogy takarékoskodni kell, rájuk sem szeretünk hallgatni. Alapból én sem gondolom, hogy olyan nagy baj lenne, de jobb az óvatosság. Senki nem halt még bele abba, ha nem élt fel mindent azonnal, hanem tudott egy kicsit félretenni. Igen, le kell mondani dolgokról és igen, fájdalmas is. De a fogyókúrát tudom itt is felhozni példának, amely szintén lemondásokkal jár. A különbség csak az, hogy milyen cél lebeg a szemed előtt. Fogyni akarsz? Akkor egyél másként, mint eddig! Több pénzt akarsz? Akkor költs kevesebbet, vagy keress többet!

Ezt talán nem tudod rólam

Jó párszor elveszítettem a munkámat és a megélhetésemet. Ez még jóval a covid előtt volt. Akkor is nehéz idők voltak, de nagyon sokat tanultam belőlük. Többek között azt is, hogy mindig tartalékolni kell, nem szabad felélni mindent, mintha nem lenne holnap. Megfigyeltem az idősebbeket, mert azt láttam, hogy ezt általában ők mindig jól csinálják. Ma egy fiatal csak nevet azon, hogy a nagyik és papik beteszik a fagyasztóba a kenyeret, hogy sokáig elálljon, pedig mindennap megvehetnék a frisset. Ők valószínűleg még emlékeznek az ínséges időkre, amelyeket átéltek és tudják, hogy mit jelent addig nyújtózkodni, amíg a takaród ér. A nehézségeim után én is ezt a mentalitást követtem és most még inkább ezt követem. (A kenyér ugyan nem a fagyasztóban van, hanem a hűtőben.)

Maradékmentés

Én is hozzászoktam ahhoz, hogy mindent megvehetek azonnal, de ma már átgondolom, hogy valóban szükségem van-e rá, emellett alapelv, hogy ételt nem dobunk ki! Annyit kell csinálni, hogy ne legyen sok, ha pedig mégis maradna valami, akkor jöhetnek a maradékmentéses ételek. Általában ezekből születnek a legjobb receptjeim. (Megsúgom, hogy a Vagány Receptek e-bookomban lévő receptek is így gyűltek össze.)

Nincs is válság?

Nem akartam osztani az észt, de ez a blogbejegyzés mégis ilyenre sikeredett. Pedig amúgy semmi baj nincs. Úgy látszik, nincs is válság. Mindenki szépen ki tudja fizetni a magasabb árakat. Legyen így! Maradjon is így! A diétánál én azt tapasztaltam, hogy amikor már 10 kg feljött, akkor már nagyon nehéz leadni. Akkor már sokkal többet kell tenni érte, mint amikor még csak pár kiló plusszal szenvedtünk. Azt javaslom tehát, hogy ne várjuk meg, amíg baj lesz.

Hitelből élni szabadság?

Most még talán vissza lehet fizetni a hitelre vett Iphone-okat és okos tévéket. Le lehet mondani a streaming-előfizetéseket. Lehet otthon főzött kaját enni a gyorséttermi vackok helyett. Ha a zsebedben ott a pénz mindenre, akkor semmi gond nincs és valószínűleg az árak emelkedése sem izgat nagyon, de ha eddig hitelből éltél, vagy a hónap végére nem maradt egy forintod sem, akkor itt az ideje fogyókúrára fognod magad! Minél több hiteled van, annál nehezebb lesz visszafizetned. A hitel nem más, mint megelőlegezett fogyasztás. Persze, jó dolog a mai napnak élni, mindent megkapni azonnal, amit szeretnénk, de valóságban előbb vagy utóbb el kell számolnunk minden forinttal. A szabadság az, amikor nem nyomaszt a visszafizetés terhe, amikor független tudsz lenni a banktól, a férjedtől, a feleségedtől, az édesapádtól, az édesanyádtól és mindenkitől, akitől valamilyen módon pénzhez jutsz.

Ki a negatív és miért?

Ahelyett, hogy a mai napnak élnék, én inkább a holnapnak élek. Azért, mert pozitív vagyok. Mert bízom abban, hogy lesz holnap is és még azután is. Mint ahogyan lesz idei tél is és jövő tél is. Vajon, akik a mai napnak élnek, azoknak negatív a jövőképük és azt gondolják, hogy hamarosan mindennek vége úgyis? Nem tudom a választ erre, mindenesetre én itt leszek és hozom a maradékmentős, spórolós recepteket. Arra az esetre is, ha esetleg már nem tudnád megvenni azt a rántott trappista sajtot. (Eddig se kellett volna.)

Szegénység és elhízás

Ha már a rántott trappista sajtnál járunk, akkor járjunk körbe még egy témát, a szegénységi elhízást. Tudod, ez az a megdöbbentő élmény, amikor elmész a szupermarketbe a és azt látod, hogy hatalmasra hízott, szegénynek látszó emberek tolják a chipsszel, kólával, édességgel telepakolt bevásárlókosarakat. Nem ítélkezem, ez már társadalmi jelenség, aminek a szomorú okát szerintem Dr. Jason Fung írta le a legérthetőbben Az elhízás titka című könyvében.

E szerint ,,létezik az elhízással kapcsolatban a jutalométel hipotézise, amely annyit takar, hogy az étel minősége jelentette jutalom okozza a túlevést. Ebből a hipotézisből az következne, hogy az elhízás kimondottan a gazdagok ,,privilégiuma” kellene legyen, hiszen ők engedhetik meg jobban maguknak a rendkívül erős jutalomérzettel járó ételeket. Azonban ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek sokkalta gyakrabban szenvednek az elhízástól. Kissé nyersen fogalmazva: a gazdagok megengedhetnek maguknak olyan ételeket, amelyek jutalmat jelentenek, és drágák is egyeben, míg a szegényeknek csak olyan jutalmat jelentő ételekre futja, amelyek olcsóbbak. A steak és a homár jelentős jutalomérzetet kelt és egyúttal drága is. Az éttermi ételek, amelyek drágábbak az otthoni főzéshez képest, szintén erős jutalomérzetet okoznak. A nagyobb jólét könnyebb hozzáférést biztosít a különféle jutalmazó ételekhez, ennek pedig nagyobb elhízáshoz kellene vezetni – de mégsem ez e helyzet.” – írja Dr. Jason Fung.

Nincs köze a mozgáshoz sem az elhízásnak. A szegényebbek nem engedhetik meg maguknak, hogy edzőterembe járjanak vagy személyi edzőjük legyen, viszont számos foglalkozás (példádul építőipari munkák, mezőgazdasági munkák) azzal járnak, hogy komoly súlyokat emelnek meg naponta. Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis mi váltja ki a szegények körében az elhízást? ,,Nos ugyanaz, mint mindenki másnál: a finomított szénhidrátok” – állítja Dr. Jason Fung az Elhízás titka című könyvében.

Van szabadság az élelmiszerek választásában?

Amíg a finomított szénhidrátok sokkal olcsóbbak minden más ételforrásnál, addig a szegény rétegek tagjai azokat fogják választani. Hol itt a szabadság? A könyv főleg amerikai példákat és kutatásokat mutat be, amivel megértjük, hogy miért olyan hatalmas az elhízás az amerikaiak körében. Csakhogy nálunk is egyre nagyobb az elhízás mértéke. Az Európai Unió második legelhízottabb nemzete vagyunk – írja az Index ebben 2022. május 14-ei a cikkében.

Hasonlítsuk össze a teljes kiőrlésű kenyér árát egy sima búzaliszttel készült kenyér árával? Vagy fél kiló cseresznye árát ugyanennyi cukorka árával? A tejtermékekről, a zöldségekről vagy netán a halakról kell-e még beszélni? Nem hiszem, hogy bizonygatni kellene azt, hogy miért nem ezeket az egészséges ételeket veszik meg a szegényebbek. Azért, mert drágák és egyre drágábbak lesznek. Csakhogy a gazdasági események és a nehéz időjárási viszonyok hatására úgy tűnik, gond lehet az eddigi olcsó termékekkel is. A búzával már régóta gond volt, de vannak arra utaló jelek, hogy a cukor is sokkal drágább lesz: ,,Beütött a cukorhiány a magyar boltokban”. (Index.hu 2022.08.10.)

A szabadság lemondásokkal jár

A mikrokörnyezetemben nagyon kevés (kb. 2 ember) az, akinél azt látom, hogy visszavett a fogyasztásából. Edzőterembe eddig se járt, csak kirándulni a szabadban. Nem dohányzott és nem költött alkoholra sem. Eleve nem vett fel hiteleket és mindig addig nyújtózkodott, amíg a takarója ért. Ezek az emberek most nyugodtak. Persze a hitelből élők sem izgulnak azon, hogy mi lesz holnap, de azon igen, hogy mit kellene még ma megvenni vagy megenni. Amikor bejelentik a korlátozásokat, hogy nem lesz valami kapható a boltokban, akkor ők az elsők, akik rohannak felvásárolni. Amikor vissza kellene fogni a fogyasztást, ők akkor költenek a legtöbbet.

Függés a fogyasztástól

Vannak, akik sosem nyugodtak, mert rágörcsölnek arra, hogy hogyan lehetne még gyorsabban élni, hogy mindent kipróbáljanak, hogy elmondhassák: ,,ez is megvolt”. Ez szerintem már függés. Míg vannak azok a kevesek, akik simán el tudják engedni azt, hogy beszerezzék az új dolgokat, hogy gyorsan kielégítsék a vágyukat. Szabadok, mert nem függenek az élettől. Bízom benne, hogy a változás hatása az lesz, hogy ezekből a szabad emberekből lesznek nagyobb csoportok. Szerintem ez a valódi szabadság.

A valódi szabadság nyomában

Kényelmesen hátradőlni és figyelni, hogy mi lesz, azonban senki nem tud, mert semmi nem biztos, csak az, hogy változás jön. A kérdés az, hogy ki hogyan reagál a változásokra? Az egyik csoport csak problémákat lát majd, ahogy eddig is, és szid mindenkit, akit csak lehet. A másik csoport viszont lehetőségeket lát a kialakult helyzetben. Talán eladja a tv-jét is és esténként inkább társasjátékozik vagy beszélget a családdal. A készen kapható dolgokat megpróbálja majd maga megcsinálni. Felfedezi a tehetségét és azt, hogy nagyobb izgalmak várják a természetben, mint az óriási képernyője előtt. Rendezi a kapcsolatait, előbb magával majd a többiekkel is. Felfedezi az összebújás, az érintések és a közös programok pozitív lelki hatását. Rájön, hogy a mély beszélgetésekhez őszintén kell érdeklődni a másik iránt és jó kérdéseket kell feltenni. Megismeri a valódi önmagát és azt, ami a nagybetűs szabadság számára.

Mi a megoldás?

Az elefánt rám eső végéről én csak azt látom, hogy át kell értékelnünk az életünket. Ha eddig pénzben kifejezhető dolgok miatt érezted magadat értékes embernek, akkor itt az ideje megtalálnod a valódi önmagadat, aki ugyanúgy értékes és szerethető még akkor is, ha nincs drága óra a karján, Iphone a zsebében és luxusautó a garázsban. Ha eddig csak azért utazgattál, mert itthon sehogy sem találtad a boldogságot, akkor itt az ideje elgondolkodnod azon, hogy mi számodra a boldogság valójában? Az ember ugyanis bárhová is megy, egy valamit biztosan magával visz. Önmagát. Ha a tengerparton boldog tudsz lenni, akkor úgy tűnik, hogy a problémákat otthon hagytad, de ha ott is bánt valami, akkor mélyebbre kell ásnod magadban. Ha eddig csak célokat hajkurásztál és azt hitted, hogy akkor leszel elégedett, amikor majd kipipálhatod nagy büszkén a tételeket az éves célok listán, akkor ideje elgondolkodnod azon, hogy mit tanultál a célok elérése közben?

Mindennek van ára. Most úgy tűnik, mindennek felmegy. De ugyanúgy mindennek van értéke is. Ez pedig csak Tőled függ. Mit és mennyire értékelsz? Mit jelentesz Te magadnak? Mi a Te értéked? Mit jelent a családod? Értékeled őket eléggé? Mit jelent a munkád, a barátod, vagy az otthonod? Mit jelent a szabadság?

Miközben egyre többet és többet akarunk, elfelejtjük értékelni azt, amink van. ÉRTÉKELNI. Azt hiszem ez a megoldás.